Élő közvetités
FŐMENÜ
VÍZIÓ
Isten országát örömmel építő nyitott közösség.
Ki olvas minket?
We have 9 guests online
mod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_counter
MCF bábok előadása
Hírek

Utolsó módosítás: 2019.10.10
 
Az új idősgondozó otthon avató ünnepsége
Hírek

Utolsó módosítás: 2019.09.14
 
Tini tábor 2019
Hírek

A TiniTábor az idén sem marad el! Már jelentkezni/regisztrálni is lehet: 0742/182628 vagy 0758/069033.


Utolsó módosítás: 2019.06.27
 
Konfirmáció - 2019
Konfirmandusok

Albert Zsófia-Sarolta, Ballók Dávid-Krisztián, Budai Réka-Tímea, Gáll Szabolcs-Zsolt, Kiss Boróka, Kun Hunor, Papp Naómi-Mária, Szalontai Szabolcs-Attila, Varga Tamás-Sándor, Zágoni-Szabó Ákos.

Jövel, teremtő Szentlélek!
Utolsó módosítás: 2019.06.17
 
Pünkösdi üdvözlet
Hírek

 

Utolsó módosítás: 2019.06.17
 
Gyereknap 2019
Hírek

Érdelődni a 0742182628-as telefonszámon Tóth Emesénél.

Utolsó módosítás: 2019.05.12
 
ELVÉGEZTETETT

Hét szó, hét kiáltás

Földi életében Krisztus soha nem került ilyen közel hozzánk, az emberekhez, mint a kereszten. Itt mutatkozott meg a maga teljességében az ő embersége. Isten megengedte, és elfogadta Jézus maga is, hogy fölemeltessék a kereszten, és így alászállhasson hozzánk, közénk, az övéihez. Krisztus a kereszten semmit nem rejtett el emberségéből, gyöngeségéből, törékenységéből és halandóságából, hogy benne fölismerhessük emberi önmagunkat: gyöngeségünket, törékenységünket, halandóságunkat. Hozzá meztelenedett meztelenségünkhöz.

A kiáltozó Isten – ennek a hangnak a visszhangjai hasítják szét Nagypéntek egét. Elhagyatottsága teljes, erőtlensége botrányos, meggyötört teste iszonyatos: a megcsúfolható Isten Krisztus képében, a szemünk előtt, a kereszten, itt.

1.

Lk 23,32-34
Két gonosztevőt is vittek, hogy vele együtt végezzék ki őket. Amikor arra a helyre értek, amelyet Koponya-hegynek hívtak, keresztre feszítették őt és a gonosztevőket: az egyiket a jobb, a másikat a bal keze felől. Jézus pedig így könyörgött: Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek!

Az első kiáltás: kiáltás a bocsánatért. Aki nem bocsátott meg, és akinek nem bocsátottak meg, nem tudja mit jelent a bocsánat fölszabadító, valóságos ereje. A megbocsátás hiánya: átok. Átok az egyénre és átok a közösségre nézve. Az Úri imádság, a Miatyánk naponta figyelmeztet bennünket a megbocsátás minden napi kötelességére. Atyám, az ember nem tud megbocsátani, és nem éhezi a bocsánatot; nem szolgáltatja ki a bocsánatot, és meg van győződve affelől, hogy nem szorul a bocsánatra, a bocsánatkérést és a megbocsátást tetszetős és üres magyarázatokkal helyettesíti. Igen, ez minden agresszió, gomolygó lelki sötétség és szorongás forrása. Nem tudjuk, mi a bocsánat, így öldökölni vagyunk kénytelenek, és az öldöklést istentiszteletnek tekinteni. Akinek megbocsátottak, nem érzi tovább a véghezvitt erőszak és rombolás terhét: a begyógyult sebekre tekint és dícsőíti a Megváltó nevét, aki érettünk, gyilkosaiért imádkozik.  Jaj nekünk, hangzik az első kiáltás, ha nem kérünk bocsánatot, és ha nem bocsátunk meg.

2.

Lk 23,39-43
A megfeszített gonosztevők közül az egyik így káromolta őt: Nem te vagy a Krisztus? Mentsd meg magadat és minket is! De a másik megrótta, ezt mondva neki: Nem féled az Istent? Hiszen te is ugyanazon ítélet alatt vagy! Mi ugyan jogosan, mert tetteink méltó büntetését kapjuk, de ő semmi rosszat sem követett el. Majd így szólt: Jézus, emlékezzél meg rólam, amikor eljössz a te királyságodba! Jézus így felelt neki: Bizony mondom neked, ma velem leszel a paradicsomban.

Velem leszel, ma, az Atyám házában, ahol sok lakóhely van és ahol neked személyesen is helyet készítettem. Velem leszel – ez a másidik kiáltás. A bocsánat feloldozás – Krisztussal való mélységesen mély együttlét. Annak a fölismerése és az egész fizikumot átható átélése,  hogy a halál nem az életünk vége, hanem az örökéletünk kezdete. Jézus megemlékezik arról, aki megbocsát. Aki szorult helyzetében, még a halál kapujában is nagyvonalúságot tanúsít a másik szenvedővel szemben. A másik szenvedő az mindig Jézus. Jézus ott van a közvetlen közelünkben a mindennapokban megtapasztalt nyomorúságban, kiszolgáltatottságban, hátratételben, megaláztatásokban. Egy gonosztevő, aki a maga elesettségét nem szépíti meg, megbocsátja a bűntelen Jézusnak, hogy nem él az istenfiúi hatalmával és hagyja, hogy a halál martalékává váljon. Egy gonosztevő, aki fölismeri és elfogadja az elfogadhatatlant, mert Jézussal együtt lehet, a kereszten és az örökkévalóságban. Egy gonosztevő, aki mielőtt átengedné magát a Halálnak, átadja magát az Életnek. Még ma velem leszel és én teveled. Békességben élni és békességgel távozni el a világból – ez a második kiáltás.

3.
Jn 19,25-27

Jézus keresztjénél ott állt anyja és anyjának nővére, Mária, Klópás felesége, valamint a magdalai Mária. Amikor Jézus meglátta, hogy ott áll anyja és az a tanítvány, akit szeretett, így szólt anyjához: Asszony, íme, a te fiad! Azután így szólt a tanítványhoz: Íme, a te anyád! És ettől az órától fogva otthonába fogadta őt az a tanítvány.

Nem hagylak benneteket árván – ígéri Jézus –, és elhelyezi az édesanyját Jánosnál, a szeretet tanítványnál. Az otthontalanná váló Jézus otthont nyújt  egy anyának. A rókáknak van barlangjuk, az égimadaraknak fészkük, az ember viszont egy sokszobás villában is hajléktalan. Gondoskodjatok egymás felől, mert így emlékeztettek rám – ez a harmadik kiáltás. Krisztus gyülekezetében egymáshoz tartozunk – ennek a gyakorlását kiáltja ki Jézus. A gyülekezetben Jézus rámutat valakire, és azt mondja: ne légy magányos, íme, ott van a te fiad. Ne légy öntelt és önmagaddal megelégedett – íme, a te anyád. A gyülekezetben Isten rámutat a legközelebbi rokonaidra: a Krisztus vére szerinti testvérekre. Íme, a te testvéred – mire várnál? Szólítsd meg, engedd, hogy megszólítson – ez a harmadik kiáltás.

4.
Mt 27,45-46

Tizenkét órától kezdve három óráig sötétség támadt az egész földön. Három óra tájban Jézus hangosan felkiáltott: Éli, éli, lámá sabaktáni, azaz: Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?

A negyedik kiáltás a sötétségben hangzik fel. És mivel az istenhiány sötétsége vett erőt a földkerekségen, ez a leghangosabb. A kérdés maga a sötétség: mért hagytál el engem? Elhagyatottnak lenni: ez a legsűrűbb sötétség. Nincsenek emberi tekintetek, amelyek rámhullhatnának. Senkinek a szeme fénye nem hatja át elmagányosodott, kiürült lelkemet. Fénytelen az arcom. Jézus megtapasztalta, mit jelent az elhagyatottság, amiből az erőtlenség és önfeladás származik. Mit tehetsz? Kiálts! Kérdezd meg: miért hagytál el engem?! Kiáltsd bele a visszhangtalan viágba az elhagyatottságodat – Jézus is ezt teszi. A negyedik kiáltás a kiáltás feladata maga. Állj ellen a némaság, önszeretet és önsajnálat ördögének – kiálts! Én Istenem, én Istenem, kiáltja Jézus. Te az enyém vagy, Uram, én a tied vagyok az univerzum minden sötétsége ellenére, ami hatalmat vett rajtam és bennem: Miért hagytál el engem?

5.
Jn 19,28-29

Jézus ezek után tudva, hogy már minden elvégeztetett, hogy beteljesedjék az Írás, így szólt: Szomjazom. Volt ott egy ecettel tele edény. Egy szivacsot ecettel megtöltve izsópra tűztek, és odatartották a szájához.

Szomjazom: az ötödi kiáltás a legélesebb. Ő, aki negyven napon át nem vett magához ételt és italt, hanem Isten közelségéből táplálkozott; aki maga volt az élő víznek a forrása – most szomjazik. Jézus csillapítatlan szomjat érez irántam, és ez a szomjúság-kiáltás még mindig visszhangzik a világ felett. A szomjazó Isten, aki a szeretet maga. Ezt a szeretetet semmi nem tudja kielégíteni, sem a jóságunk, sem az önelégültségünk, sem a tudásunk, sem konok önigazoltságunk, és legkevésbé az ünnepi megrendültségünk. Krisztus szomjazik azok iránt, akik meggyilkolják őt. Te mikor gyilkoltad meg Krisztust? Tudod? Nem? Tudnod kell pedig, hogy bocsánatában részesülhess és a szeretet Istenének a szomját csillapítsad. Szomjuhoztam, és nem adtatok innom, mert visszatartottátok magatokat tőlem. Szomjazom, kiáltja Jézus – ez az a kiáltás, ami most is szakadatlanul betölti a teremtett világot.

6.
Jn 19,30

Miután Jézus elfogadta az ecetet, ezt mondta: Elvégeztetett!

A hatodik kiáltás az emberi és isteni tettek végső találkozását nyilatkoztatja ki. Bevégeztetett, beteljesedett – teljessé vált. Az ember elment a gonoszsága legvégére, Isten kiárosztotta szeretete teljességét. Jézus már megpillantja elgyötört lelkével a hajnali fényt, amiből mi nem láthatunk még semmit, mert csak a halált és a diadalmas pokolt érzékeljük: mi magunk is ott vagyunk a pusztító forgatag közepében. Isten összes ígérete, az írások mind: beteljesedtek. Isten maga mutatta meg magát a számunkra felfoghatatlan teljességében. Mindenki „elvégezte”, „beteljesítette”  itt a maga dolgát: jaj nekünk, ha a gonoszság, cinizmus, erőszaktétel betelejesíti minden akaratát rajtunk. Jézus elfogadja az ecetet – az utolsó nagy félreértésnek is kiteszi magát, mert elvégeztetett. Isten beteljesítette magát Krisztusban, miközben a hitvány zsoldosok a pusztítás diadalában élnek még. Talán csak egy pogány katonaember, az embergyilkosság professziójának magas rangú képviselője figyel fel a nem várt fordulatra. Hogy tudniillik egészen más irányba haladnak a dolgok. Ő érzi meg a nagy inverziót: hogy a győztesek bizony vesztesek, és a nagy, egyetlen vesztes, a kifosztott Jézus az egyetlen győztes itt. Hatodik kiáltás: elvégeztetett, beteljesedett! Könyörülj rajtunk, gyilkosaidon!

7.
Lk 23,46

Ekkor Jézus hangosan felkiáltott: Atyám, a te kezedbe teszem le az én lelkemet! És ezt mondva meghalt.

A hetedik kiáltás a megérkezésé. Jézus az Atya kezébe teszi le a lelkét – mert eleve ott volt és soha onnan ki nem ragadta. Én és az Atya egy vagyok – most teljesedik be Jézus korábbi kijelentése. Az én lelkem hol van? És a tied? Kinek a kezébe tetted le? Tele vagyunk mindenféle ajánlattal, a Sátán nagyonis kecsegtet bennünket, hogy az ő kezébe tegyük le a lelkünket, mert ennél jobb befektetést nem találhatunk a lelkek színes piacán. A hetedik kiáltásban nemcsak a halálba hulló Krisztus hangját halljuk, hanem egy kép is elénk tárul: Isten kinyújtott keze az ő egyetlen szerelmes fia felé. Isten kinyújtott keze a világ felett. Isten kinyújtott keze feléd. Igen, oda teszem le a lelkemet, sehova máshova. Tőle kaptam, neki adom vissza, senki másnak. Nagypéntek egy egészen különleges ünnep lehet Isten népe számára. Mondjuk ki közösen: Atyám, a te kezedbe teszem le az én lelkemet. Emgedd el, tedd le, szabdulj fel. Ámen.

Visky András

2019 nagypéntekén

Utolsó módosítás: 2019.04.23
 
Húsvét 2019
Hírek

 

Utolsó módosítás: 2019.04.18
 
Éves Program - 2019
Alkalmaink

Január 20-27 – Egyetemes imahét

Január 20 - Június 16 – Vasárnapi iskola

Február 3 – Évelei közgyűlés

Február 21 – új “Asztali beszélgetések” (Alpha Klub) sorozat indul

Február 24 – Házasok Vasárnapja

Március 4-10 – Bőjtfő vasárnapjának hete

Március 31 – Radebeul-i testvérgyülekezettel közös vasárnap

Április 6-7 – Asztali beszélgetések (Alpha) csendeshétvége

Április 21 – Gyerek-húsvét

Május 12 – Anyák napja

Május 24 – Gyereknap

Május 26 - Kiskátésok vasárnapja

Május 31- Június 2 - Gyülekezeti Csendeshétvége - Lesi tó

Június 3-9 – Pünkösd hete, egyben konfirmációra való felkészülés is

Június 8 – Az ifjak bizonyságtétele

Június 9 – Pünkösd ünnepén az ifjak fogadalomtétele.

Június 10 – Pünkösdi Koncert

Június 16 – Iskolai évzáró istentisztelet

Július 1-8 – Gyerektábor – Lesi tó

Július 9-14 -Tóközi Gyerek Bibliahét

Július 28 - Augusztus 6 - Családos hét a Radebeuli testvérgyülekezettel

Július 30 – Augusztus 5 – Koinónia Tábor (Ilyefalva)

Augusztus 12-19 – Ifi tábor – Lesi tó

Szeptember 15 – Iskolai évnyitó istentisztelet

Szeptember 21 – Őszi Gyereknap

Október 4-6 – Ifi/Kátésok őszi összerázós kirándulás

Október 25 – Reformáció másként ifjakkal (itt alvós)

November 9 – Presbiteri Csendesnap

November 25 – December 1 – Adventi Evangelizációs Hét

December 15 – Adventi Zenés Istentisztelet

December 24 – Gyerekek és ifjak karácsonyi ünnepélye

Utolsó módosítás: 2019.05.12
 
Egyetemes Imahét – 2019
Hírek

  • Jan. 20. Vasárnap (10:00):

Áradjon a törvény, mint a víz, és az igazság, mint a bővizű patak!” - Ám 5, 22-25
Jézus beszéde a farizeusok és a törvénytudók ellen - Lk 11, 37-44

  • Jan. 21. Hétfő (19:00): Bántó Tamás Csilla (Kispetri)

„Ellenben ha igent mondotok, az legyen igen, ha pedig nemet, az legyen nem, minden további szó a gonosztól van.” - Mt 5, 33-37
Az elhivatáshoz méltó élet a hit nagykorúságában és egységében - Ef 4, 22-25

  • Jan. 22. Kedd (19:00): Székely József (Kolozsvár-Alsóváros)

„Kegyelmes és irgalmas az Úr, türelme hosszú, szeretete nagy.” - Zsolt 145, 8-13
Jézus Krisztus származása - Mt 1, 1-17 Jan. 23.

  • Szerda (19:00): Takó István (Egyetemi Lelkész Kolozsvár)

„... érjétek be azzal, amitek van...” Buzdítás szeretetre és tiszta életre - Zsid 13, 1-5
Isten gondviselése - Mt 6, 25-34 Jan. 24.

  • Csütörtök (19:00): Rátonyi Csaba (Déva)

Azért küldött el, hogy evangéliumot hirdessek a szegényeknek - Lk 4, 16-21
A csaló kereskedők ítélete - Ám 8, 4-8

  • Jan. 25. Péntek (19:00): Kondor Endre (Biharvajda)

„Seregek Ura a neve!” Isten és a bálványok - Jer 10, 12-16
Az apostolok kiküldése - Mk 16, 14-15

  • Jan. 26. Szombat (19:00): Demeter-Erdei Zoltán (Inaktelke)

Asszony, nagy a te hited...” - Mt 15, 21- 28
Sámuel születése - 1Sám 1, 13-17

  • Jan. 27. Vasárnap (10:00):

“Világosságom és segítségem az Úr...”. Békesség Istennél - Zsolt 27, 1-4
Jézus a világ világossága - Jn 8, 12-20

Utolsó módosítás: 2019.01.11
 
Szenteste - 2018
Beszámoló

Utolsó módosítás: 2018.12.24
 
«  Start  Prev  1  2  3  4  5  6  7  8  9  10  Next  End  »

NAPI IGE
"A hitben erőtelent fogadjátok be, nem ítélgetvén vélekedéseit." Rom 14,1
Hírek

2019 October 10
2019 September 14
2019 June 27
TÓKÖZHÍR
Újdonságok