Teremtő Istenünk, Urunk Jézus Krisztus,
Hálát adunk neked ezen a napon az életünkért, a társainkért, és megváltásodért. Hálát adunk, hogy életünknek másokban is van folytatása, mely ismerős, sokszor meglepő, ám mindannyiszor örömteli módon mutatkozik meg nekünk a Te kegyelmedből.
A mai bizonytalan napokban különösen sokat gondolunk fiataljainkra, arra, hogy milyen világba érkeztek, nőnek fel és kezdenek felnőtt életet. Ugyanakkor mi magunk sem tudjuk a megfelelő válaszokat, és őket magukat szeretnénk megkérdezni, megérteni és támogatni a saját válaszaikban. Sőt, még azt sem tudjuk, lesz-e világ, milyen lesz, és élhető lesz-e.
Ehhez kérünk tőled reménységet. Adj reményt az életre, a folytatódó generációkra, a Benned való felnövekedésre egyénenként és közösségekként. Védd, őrizd meg és érintsd meg fiataljainkat, de a Te titokzatos terved szerint tedd ezt, mely számunkra előreláthatatlan. Add, hogy legyen idejük, napjaik, éveik, évtizedeik minderre.
Add, hogy megtapasztalják a felnőttkor örömét, lehetőségeit, szabadságát, felelősségét, és megismerjék önmagukat önálló, erős, eredeti emberként.
Add, hogy megtalálják mindebben a kihívást, a pótolhatatlan, egyéni képességeket, azt a helyet és időt, ahol szükség van rájuk. Add, hogy intézményi, társas és egyéni erőfeszítéssel, élményekkel, kalandokkal és meglepetésekkel megtanulják mindazt, amit később használni tudnak.
Add, hogy ne csak az előreláthatót tanulják, hanem a titokzatost, a túlzottat, a rendkívülit is, mert ez a fiatalság sajátja. Add, hogy el tudjanak tévedni, hogy Te vezethesd ki őket az eltévedésből.
Add, hogy hitelesen keressenek, találjanak, éljenek.
Add nekik ehhez inspirációt, munkát, pihenést, örömet, bánatot, éneklést, zenét, táncot, színházat, művészetet, italt, sportot, kirándulást, utazást, ismerkedést, szerelmet, barátságot, kollegialitást, vezetést, szeretetet, tiszteletet, önértékelést, derűt.
És ugyanakkor add, hogy tudják: mint a mi dolgaink általában, ez sem tart örökké. Sokkal inkább átmenet egy olyan életbe, ahol már megélt élményekkel, megszerzett tudással, kialakult képességekkel sokkal kötöttebb térben-időben mozognak majd, és ahol a mostani időszak emléke meghatározó lesz.
Adj nekik ehhez csodálatos közösséget, társakat, barátokat, akik önmaguk részévé válnak, és akikben tükröződni tud majd az az önmaguk, akik most voltak. Akkor is, ha majd távol lesznek, mint ahogy most is távol vannak valahonnan.
Ebben a mostani távollétben pedig add, hogy mi, ez a közösség támpontul szolgálhassunk, hogy ebben a zsúfolt, drága, rohanó városban csendet, ismeretséget, helyet, időt, nyugalmat nyújthassunk, szükség szerint.
A Te mindig fiatal Szentlelked legyen közöttünk, közöttük, hogy a fiatalság bölcsességével tudjuk megváltoztatni ezt az öreg, beteg világot
Ámen
Telegdi-Csetri Áron presbiter
