Isten hozott a TIFI oldalára

Whom You love, I'll love/ How You serve, I'll serve/ If this life I lose/ I will follow You, yeah/ I will follow You, yeah...

2012.02.18- án Isten kegyelméből a Tóközben szolgált a Watermark missziós csapat.

Délben a közös ebéd elfogyasztását követően lehetőségünk volt arra, hogy jobban megismerjük egymást.

Jó volt közösen játszani... Az egyik játék például arról szolt, hogy el kellett képzeljünk egy kis nyuszik, amelyet Ben talált és kézről kézre adva meg kellett mutassuk, hogy milyen szeretetet tudunk nyujtani a kis nyuszkónak. Nagyon vicces volt...volt aki a levegőbe dobta, volt aki puszilgatta, volt aki haza akarta vinni....

Mindezt azért osztom meg veletek, mert ezt követően azt volt a feladat, hogy a mellettünk álló személyt kellett megszeretgetni olyan módon, ahogyan azt a kis nyuszival tettük.

Képzelhetitek, hogy mi volt ott... Nagyon érdekes volt például az, mikor azt kellett mondani, hogy “azok a szép kék szemeid...leszel a barátom?”.

Na és ez csak az egyik volt a játékok közül.

Este 6 órai kezdettel került sor a közös dicsőítésre, amelyen több kolozsvári ifjúsági csoport is képviseltette magát.

Az est során énekeltünk, bizonyságtételt hallhattunk és ez mellett még kis jelenetek is gazdagították az közös együttlétünket.

Az est mondanivalója számomra az volt, hogy mindennek ami a múltban elválasztott Istentől fordítsunk hátat és csak előre nézzünk, és történjék bármi, öröm vagy bánat sose felejsük el azt, hogy a mi gladiátorunk nem más, mint Jézus Krisztus. Ő az, aki sose  mond le rólunk.

Az ifjúsági közösségekre vonatkozóan pedig azt, hogy minden tagnak fontos szerepe van, ha az egyik tag hiányzik, akkor már nem működik jól a közösség. Ezt kell felismerjük és ennek tudatában éljük meg a közösséget egymással.

Az alkalom után szeretetvendégségre került sor, amely lehetőséget biztosított az ifjaknak arra, hogy megismerkedhessenek a Watermark csapat tagjaival.

Az est folyamán az egyik énekben azt énekeltünk, hogy:

Whom You love, I'll love

How You serve, I'll serve

If this life I lose

I will follow You, yeah

I will follow You, yeah

Christal, Kate, Ben és Jan ezt teszik. Tegyük mi is ezt.

Akit az Úr szeret, mi is szeressük, ahogyan az Úr szolgál, szolgáljuk mi is úgy, tudjuk kárnak ítélni mindazt ahogyan eddig éltünk és kövessük őt.

Az eseményen készült fényképeket megtekinthetitek itt.

Sziasztok,

íme a megígért beszámolók az adventi vacsoráról. Amennyiben kedvetek van megosztani a

véleményeteket ezen alkalommal kapcsolatosan, írhattok a Vendégkönyvbe.

Szeretettel várjuk hozzázolásaitokat.

" 2011 december 18-án, rendhagyó módon advent III-adik vasárnapján, sikerült ismét összegyűlni egy közös adventi vacsorára. Hogy miből is állt ez? Énekekkel dícsértük a mi Urunkat, ezt követően áhitatra csendesedtünk, imádkoztunk, a végén pedig közösen vacsoráztunk. Mindezek után jó beszélgetések alakultak ki, és közös tervek, amiket reményeink szerint sikerül megvalosítani. Meghívottunk Horváth Levente tiszteletes, úgy jött közénk, hogy „irigyelt bennünket”. Ezt jól kell érteni, azért irigyelt bennünket mert  fiatalok vagyunk és több időnk van jót tenni, és végül ezért büszke is volt ránk. Mindezek után azt éreztem, hogy az advent nemcsak az elcsendesedésnek, a várakozásnak és a belső készülődésnek az ideje, hanem az egymásra figyelésnek az időszaka is. Összesen 46-on gyűltünk össze, és talán az utóbbi pár év legsikeresebbjének minősült. Csodás érzés volt számomra azt látni, hogy templomunk alagsora fiatalokkal (ifisekkel,konfirmandusokkal)telt meg."

Czinege Emese

"Az adventi vacsorával kapcsolatosan számomra mindenek előtt mély nyomot hagyott az  áhitat mondanivalója. Kezdetben furcsa volt azt hallani Horváth Leventétől, hogy irigylésre méltóak vagyunk, de aztán megértettem, hogy miért mondja ezt. Irigylésre méltónak tart bennünket fiatalokat azért, mert nekünk sokkal több időnk van arra, hogy jót tegyünk ebben a világban. Elgondolkodtató...elméletben valóban így van...de mi van a gyakorlatban? Valóban megteszünk mindent annak érdekében, hogy irigylésre méltóak legyünk? Hmmmm...személy szerint nem úgy érzem... Szóval csak biztatni tudom magunkat arra, hogy tegyük a jót megállás nélkül. Azzal, hogy valamilyen formában jót teszünk másokkal, azzal nem csak nekik és magunknak okozunk örömet, hanem a mi mennyei Atyánknak is. Jó volt látni, hogy annyian összegyülhettünk és hallhattuk, hogy mire hív el bennünket fiatalokat az Úr, jó volt együtt várakozni, elcsendesedni, jó volt együtt elfogyasztani a vacsorát, átélni a  közösség hangulaltát, átélni azt, hogy egy nagy család tagjai vagyunk. Áldott legyen az Úr, hogy újból megadta számunkar ezt a lehetőséget, és adja, hogy ez évben is sor kerülhessen a most már hagyományossá vált adventi vacsorára."

S.Enikő

Az adventi vacsorán készített fényképeket megtekinthetitek itt.

Szombat reggel utnak indult a lelkes ifjúság Reketóra, hogy együtt töltsön egy igazán élménydús hétvégét.

Hamar megérkeztünk uticélunkhoz és a hidegtől vacogva szálltunk ki az autókból, hogy szemügyre vegyük a bázishelyünket, ahol együtt fogjuk tölteni a hétvégét. A kedves és nagyon humoros házigazda hűséges kutyusával szeretettel fogadott bennünket, és már a kezdetek kezdetén gondoskodott arról, hogy enyhítsen a didergésünkön...

A szálláshely picurka volt, de ezzel együtt nagyon hangulatos is. Miután mindenki elehelyezkedett és elfoglalta a számára tetsző ágyat vagy matracot a reggeli elfogyasztása következett.

Ezt követően a hideg ellenére a lelkesedés nem hagyott alább azt illetően, hogy jó lenne túrázni egyet és szemügyre venni a csodálatos őszi tájat, amely később már nem is volt annyira őszies, hanem inkább télies.

Nos, utnak indult a csapat...egyik része - a bevállalósabb - a hosszabbik túrát választotta, míg  a másik része a rövidebbet. Mindkét esetben elmondhatjuk, hogy élménydús volt a túrázás, mert a  csapat egyik fele kerítéseken, árkon bokron mászott keresztül, a másik fele pedig megtekintette a patakban úszkáló halakat, sőt egy részük kiprobálta a stoppolás előnyeit is .

Mindkét csapat átfagyva érkezett vissza a szálláshelyre és jól esett felmelegedni, megpihenni...

Annak ellenére, hogy elkezdett havazni a lelkes szakácsok bevállalták, hogy elkészítik a vacsorát. Még egyszer nagyon köszönjük nekik.

Az est további részében vendégünk érkezett, Péter tiszteletes személyében, akihez még egy ifis társ is csatlakozott. Nagyon örvendtünk nekik.

Annak ellenére, hogy szoltunk, hogy szükség lenne a téli gumikra nem hallgattak ránk és meglepődve tapasztalták, hogy "nálunk"valóban lehavazott.

Egy hangulatos beszélgetést követően elfogyasztottuk a vacsorát és utána áhitatot tartottunk, amelynek a témája a közösség volt.

Énekléssel és egy játékkal indítottunk, aztán pedig elhangzott az ige, amelyet beszélgetés követtet. Az ige a következő volt:

Mert ahol ketten vagy hárman egybegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük. Mt 18,20

A beszelgetés során mindenki elgondolkodhatott azon, hogy mit jelent számára a közösség fogalma..., hogy mi a különbség egy olyan közösség között, akik az Úr nevében gyülnek össze és vannak együtt, és egy olyan közösség között, akik valamilyen más célból gyülnek össze.

Az esti program játszással, énekléssel és filmnézéssel folytatódott, amelyet követően álomra hajtottuk a fejünket. Mindenkit próbára tettek az éjszaka nehézségei, de azokat túlélve reggel mindenkinek volt kedve egy kis párnacsatához és az előző este kipróbált játék teljesítéséhez.

A reggeli után áhitatot tartottunk, amelynek keretén belül égető kérdéseket tettünk fel a magunk számára a Mai ige alapján és természetesen a dicsőítés sem maradt ki.

A nap további részét játszással folytattuk, amelyet követően neki láttunk a pakolászáshoz, hogy aztán haza indulhassunk.

Összességében elmondhatjuk, hogy e hétvége alatt lehetőségünk nyílt arra, hogy megtapasztalhassuk azt, hogy mit is jelent közösségben élni.

Jó volt együtt lenni az Úr nevében, és kívánom, hogy Isten útján továbbra is együtt hadd menjünk.

Spontán döntésnek köszönhetően 2011 július 17-én néhányan ellátogattunk  az Egeres mellett elhelyezkedő Kék Lagunához, amely egy hajdani kaolin kitermelés helyén áll.

Kezdetben kerékpáros túrát terveztünk, de végül két bátor vállalkozó volt csupán, akik kerékpárral indultak útnak. A többiek kényelmesebbek voltak...

Igaz egy kis gumidefektnek köszönhetően a végén mindannyian a kényelmesebb megoldást voltunk kénytelenek választani....na de sok jó ember és kerékpár kis helyen is elfér.

A beszámoló helyett beszeéljenek a képek.

Több kép megnézhető itt.