Isten hozott a TIFI oldalára

Sziasztok,

íme a megígért beszámolók az adventi vacsoráról. Amennyiben kedvetek van megosztani a

véleményeteket ezen alkalommal kapcsolatosan, írhattok a Vendégkönyvbe.

Szeretettel várjuk hozzázolásaitokat.

" 2011 december 18-án, rendhagyó módon advent III-adik vasárnapján, sikerült ismét összegyűlni egy közös adventi vacsorára. Hogy miből is állt ez? Énekekkel dícsértük a mi Urunkat, ezt követően áhitatra csendesedtünk, imádkoztunk, a végén pedig közösen vacsoráztunk. Mindezek után jó beszélgetések alakultak ki, és közös tervek, amiket reményeink szerint sikerül megvalosítani. Meghívottunk Horváth Levente tiszteletes, úgy jött közénk, hogy „irigyelt bennünket”. Ezt jól kell érteni, azért irigyelt bennünket mert  fiatalok vagyunk és több időnk van jót tenni, és végül ezért büszke is volt ránk. Mindezek után azt éreztem, hogy az advent nemcsak az elcsendesedésnek, a várakozásnak és a belső készülődésnek az ideje, hanem az egymásra figyelésnek az időszaka is. Összesen 46-on gyűltünk össze, és talán az utóbbi pár év legsikeresebbjének minősült. Csodás érzés volt számomra azt látni, hogy templomunk alagsora fiatalokkal (ifisekkel,konfirmandusokkal)telt meg."

Czinege Emese

"Az adventi vacsorával kapcsolatosan számomra mindenek előtt mély nyomot hagyott az  áhitat mondanivalója. Kezdetben furcsa volt azt hallani Horváth Leventétől, hogy irigylésre méltóak vagyunk, de aztán megértettem, hogy miért mondja ezt. Irigylésre méltónak tart bennünket fiatalokat azért, mert nekünk sokkal több időnk van arra, hogy jót tegyünk ebben a világban. Elgondolkodtató...elméletben valóban így van...de mi van a gyakorlatban? Valóban megteszünk mindent annak érdekében, hogy irigylésre méltóak legyünk? Hmmmm...személy szerint nem úgy érzem... Szóval csak biztatni tudom magunkat arra, hogy tegyük a jót megállás nélkül. Azzal, hogy valamilyen formában jót teszünk másokkal, azzal nem csak nekik és magunknak okozunk örömet, hanem a mi mennyei Atyánknak is. Jó volt látni, hogy annyian összegyülhettünk és hallhattuk, hogy mire hív el bennünket fiatalokat az Úr, jó volt együtt várakozni, elcsendesedni, jó volt együtt elfogyasztani a vacsorát, átélni a  közösség hangulaltát, átélni azt, hogy egy nagy család tagjai vagyunk. Áldott legyen az Úr, hogy újból megadta számunkar ezt a lehetőséget, és adja, hogy ez évben is sor kerülhessen a most már hagyományossá vált adventi vacsorára."

S.Enikő

Az adventi vacsorán készített fényképeket megtekinthetitek itt.

Szombat reggel utnak indult a lelkes ifjúság Reketóra, hogy együtt töltsön egy igazán élménydús hétvégét.

Hamar megérkeztünk uticélunkhoz és a hidegtől vacogva szálltunk ki az autókból, hogy szemügyre vegyük a bázishelyünket, ahol együtt fogjuk tölteni a hétvégét. A kedves és nagyon humoros házigazda hűséges kutyusával szeretettel fogadott bennünket, és már a kezdetek kezdetén gondoskodott arról, hogy enyhítsen a didergésünkön...

A szálláshely picurka volt, de ezzel együtt nagyon hangulatos is. Miután mindenki elehelyezkedett és elfoglalta a számára tetsző ágyat vagy matracot a reggeli elfogyasztása következett.

Ezt követően a hideg ellenére a lelkesedés nem hagyott alább azt illetően, hogy jó lenne túrázni egyet és szemügyre venni a csodálatos őszi tájat, amely később már nem is volt annyira őszies, hanem inkább télies.

Nos, utnak indult a csapat...egyik része - a bevállalósabb - a hosszabbik túrát választotta, míg  a másik része a rövidebbet. Mindkét esetben elmondhatjuk, hogy élménydús volt a túrázás, mert a  csapat egyik fele kerítéseken, árkon bokron mászott keresztül, a másik fele pedig megtekintette a patakban úszkáló halakat, sőt egy részük kiprobálta a stoppolás előnyeit is .

Mindkét csapat átfagyva érkezett vissza a szálláshelyre és jól esett felmelegedni, megpihenni...

Annak ellenére, hogy elkezdett havazni a lelkes szakácsok bevállalták, hogy elkészítik a vacsorát. Még egyszer nagyon köszönjük nekik.

Az est további részében vendégünk érkezett, Péter tiszteletes személyében, akihez még egy ifis társ is csatlakozott. Nagyon örvendtünk nekik.

Annak ellenére, hogy szoltunk, hogy szükség lenne a téli gumikra nem hallgattak ránk és meglepődve tapasztalták, hogy "nálunk"valóban lehavazott.

Egy hangulatos beszélgetést követően elfogyasztottuk a vacsorát és utána áhitatot tartottunk, amelynek a témája a közösség volt.

Énekléssel és egy játékkal indítottunk, aztán pedig elhangzott az ige, amelyet beszélgetés követtet. Az ige a következő volt:

Mert ahol ketten vagy hárman egybegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük. Mt 18,20

A beszelgetés során mindenki elgondolkodhatott azon, hogy mit jelent számára a közösség fogalma..., hogy mi a különbség egy olyan közösség között, akik az Úr nevében gyülnek össze és vannak együtt, és egy olyan közösség között, akik valamilyen más célból gyülnek össze.

Az esti program játszással, énekléssel és filmnézéssel folytatódott, amelyet követően álomra hajtottuk a fejünket. Mindenkit próbára tettek az éjszaka nehézségei, de azokat túlélve reggel mindenkinek volt kedve egy kis párnacsatához és az előző este kipróbált játék teljesítéséhez.

A reggeli után áhitatot tartottunk, amelynek keretén belül égető kérdéseket tettünk fel a magunk számára a Mai ige alapján és természetesen a dicsőítés sem maradt ki.

A nap további részét játszással folytattuk, amelyet követően neki láttunk a pakolászáshoz, hogy aztán haza indulhassunk.

Összességében elmondhatjuk, hogy e hétvége alatt lehetőségünk nyílt arra, hogy megtapasztalhassuk azt, hogy mit is jelent közösségben élni.

Jó volt együtt lenni az Úr nevében, és kívánom, hogy Isten útján továbbra is együtt hadd menjünk.

Spontán döntésnek köszönhetően 2011 július 17-én néhányan ellátogattunk  az Egeres mellett elhelyezkedő Kék Lagunához, amely egy hajdani kaolin kitermelés helyén áll.

Kezdetben kerékpáros túrát terveztünk, de végül két bátor vállalkozó volt csupán, akik kerékpárral indultak útnak. A többiek kényelmesebbek voltak...

Igaz egy kis gumidefektnek köszönhetően a végén mindannyian a kényelmesebb megoldást voltunk kénytelenek választani....na de sok jó ember és kerékpár kis helyen is elfér.

A beszámoló helyett beszeéljenek a képek.

Több kép megnézhető itt.

A TIFI-ben sokak számára lezárult egy nehéz időszak…egy olyan időszak , amely valaminek a lezártát és egyben kezdetét is jelenti.

Közösen ünnepeltünk az érettségit, a szessziót, a licensz és disszertáció vizsgát maguk mögött tudókkal.

A közös együttlétre 2011.július 1-én került sor miccsezéssel egybekötve.

Az együttlét során közös éneklésre és egy áhitatra is sor került. Az elhangzott igevers a következő volt:

“Ismét hasonlatos a mennyeknek országa a szántóföldben elrejtett kincshez, amelyet megtalálván az ember, elrejté azt; és a felett való örömében elmegy és eladván mindenét amije van, megveszi azt a szántóföldet.” (Máté 13, 45-46)

Hozzon bármit is az előttünk álló időszak nem szabad megfeledkeznunk arról, hogy ha mi megtaláltuk a kincsünket, Jézus Krisztust, akkor semmi sem veheti el az örömünket.

A közös étkezés után beszélgetés, csocsozás, ping pongozás következett.

Hálát adhattunk az esti órán...

Több kép megnézhető itt.