Igehírdetések >> Temetési igehirdetés
Temetési igehirdetés Print

Kedves gyászoló család!

Végtisztességet tevő testvéreim!

Budapest/Nagykovácsi, 2011 január 26.

1.

László György koporsója előtt állunk, aki eltávozott a láthatóan élők sorából. Itt állok én magam is előttetek, papi palástban, a kezemben a Bibliával, amely az önmagát kinyilatkoztató Isten könyve, szent írás. És azt kérdezem magamtól, amiképpen tőletek is: vajon látható-e Isten, a világ teremtője, aki eget és földet alkotott, látható-e egy halott testben? És látható-e a porban, amivé az ember lesz? Felismerhető-e Isten a lélegzetét és vele a lelkét vesztett emberben? Még mielőtt lendületes magyarázatokba fognánk, be kell látnunk, hogy: nem. Isten nem látható a proladó testben. És ezen a ponton a késő öregség sem vigasztaló tény. Mózesnek, az Isten emberének tulajdonított „ének” szerint:  „Életünk ideje hetven esztendő, vagy ha több, nyolcvan esztendő, és nagyobb részük hiábavaló fáradság, olyan gyorsan eltűnik, mintha repülnénk.”(90. Zsoltár) László György, mondhatni, a mózesi kort élte meg, és mégis, a világból eltűnés ténye, a szeretteink odahagyása, amiképpen Mózes számára is, felfoghatatlanul nehéz teher az ember számára, ezért kiált fel Mózes: “Fordulj hozzánk, URam! Meddig késel? Könyörülj szolgáidon!”

 

László György földi maradványai a koporsóban, és László György, aki itt áll velünk, néhai László György fiaként, Hedvig Zsuzsannával együtt. Élet és halál, egymás közvetlen közelségében most is, mint mindig – és mindkettő ugyanazt a nevet viseli. Idős László György gyakran mondta feleségének, Zsuzsannának: “Tudod, milyen remek fiad van!?” Mire Zsuzsanna: “A tied is!”

 

A Názáreti József gyakran odafordult a Názáreti Máriához, és azt mondta neki: “Tudod, milyen remek fiad van!?” És volt, hogy Isten is letekintett a magasból, és azt mondta a Názáreti Máriának: “Tudod, milyen remek fiad van?” Mária pedig azt mondta Istennek: “A tied is!”.  És mikor a Názáretinek erőszakos halállal kellett halnia, ez  “A tied is!” élet forrásává lett sokak számára, mert felismerték az Ószövetség Istenében a mindenkit magához fogadó Teremtő Istent – akinek neve legyen áldott most is, itt közöttünk.

 

László György, aki elment, és László György, aki velünk van – legyen ez a tény Isten felismerése és, ha lehet, megismerése mindannyiunk számára, akik itt vagyunk.

 

2.

László György,

Budapesten született 1931 május 11 -én. 15 éves fiatalember volt, amikor édesapját elveszítette, aki megjárta a mauthauseni koncentrációs tábort, majd ezt követően az orosz hadifogságot is. Hedvig Zsuzsával 24 éves korában kötött házasságot. Erről özvegye így vallott: “örülök, hogy sikerült 55 évet együtt maradnunk, együtt élnünk.” Házasságuk megáldatott György fiukkal, akit nagyon szeretett.

Több mint 30 esztendőn át a Magyar Rádió  Irodalom és Sport főosztálynak osztályvezetője volt. Élete végéig elkisérte az itt átélt élmények. Készséget mutatott mindenkinek segíteni, még a szabályok áthágásának árán is. Nyugdíjaztatását követően egyre kevésbbé látta magát hasznosnak, gyakran emlegette tragikus felhanggal “nem tudom, mi a teendőm”! Még Dávid unokájának jelenléte sem tudta inspirálni a pusztító magány felszámolására.  Életének utolsó öt esztendejében súlyos betegségekben szenvedett, és a 80. életévében elhunyt.

A holokauszt bozalmai előtt, szülei úgy határoztak, hogy gyermeküket a református egyház szertartása szerint keresztelik meg. Özvegye vallomása szerin azonban “zsidó maradt reformátusan is”.

3.

Amikor Gyuri barátommal telefonon keresztül beszélgettünk édesapja elköltözésének híréről, néhány mondatváltás után, egy bibliai történet igéi nem hagytak nyugodni. Úgy igazán most sem tudom: én hoztam magammal, a temetési beszéd alapigéjét/textusát, vagy maga Isten beszéde állított elétek, hogy mondjam, azt, amit mondanom kell!

“Íme, élt egy ember Jeruzsálemben, akinek Simeon volt a neve. Igaz és kegyes ember volt, várta Izráel vigasztalását, és a Szentlélek volt rajta. Azt a kijelentést kapta a Szentlélektől, hogy nem hal meg addig, amíg meg nem látja az Úr Krisztusát. A Lélek indítására elment a templomba, és amikor a gyermek Jézust bevitték szülei, hogy eleget tegyenek a törvény előírásainak, akkor karjába vette, áldotta az Istent, és ezt mondta: "Most bocsátod el, Uram, szolgádat beszéded szerint békességgel,  mert meglátták szemeim üdvösségedet, amelyet elkészítettél minden nép szeme láttára, hogy megjelenjék világosságul a pogányoknak, és dicsőségül népednek, Izráelnek." - Lk 2, 25-32

Az örökérvényű isteni Szó egy titokzatos emberről szól, aki várta az Istentől megigért vígasztalást. Az öreg Simeon, a sóvárogva váró ember prototipusa, aki nem hajlandó maghalni addig, amíg várakozása be nem teljesedik és választ nem kap az elmúlás nagy kérdésére. Benne testet ölt az ember legbensőbb vágya: még mielőtt találkoznék a saját halálommal, találkozzam a vígasztalást hozóval, aki az Úr Krisztusa, mindannyiunk Messiása.

A Simeon rabbira vonatkozó “igaz és istenfélő” jelzők – bármennyire tetszetősek is – önmagukban nem elegendőek! A kegyes embert nem vígasztalhatja saját kegyessége, a hívőt sem vígasztalhatja saját hívősége. Az embert nem vígasztalhatja embersége, még ha a humánum magas normáinak is eleget tud tenni!

Azonban, az aki ebben a “siralom völgyben” Simeon rabbihoz hasonlóan ilyen fokozott várakozásban él és nem hajlandó kevesebbel beérni annál a Kijelentésnél, Akit az Örökkévaló számunkra adott, annak látásra nyilnak meg szemei: “nem hal meg addig, amíg meg nem látja az Úr Krisztusát.”

Látni önmagam, teremtményi mivoltát, az emberi egzisztenciát a testet öltött isteni Szón keresztül… nem emberi képességek eredménye ez, hanem Istentől jövő ajándék!

Látni a nyomorúságos testben, a betegségeknek kiszolgáltatottban azt, Aki lakozást vett közöttünk, mert benne az Ige testté lett!

 

Fölsimerni az átélt emberi borzalmakban a Nevet – legyen áldott! –: a Duna partra kivezényelt fiatal ember, aki szemtől szembe találta magát a megtestesült emberi gonoszsággal, a halállal (akkor és ott sikerült a Margit-híd aluljárójában “kicselezni” a halált). Korunk egyik legmeggondolkodtatóbb alkotója szerint, aki Isten világban való létének vagy az Isten-hiánynak a legradikálisabb – és itt a szeretet radikalitására kell gondolnunk – kérdésfeltevője, Kertész Imréről beszélek, ki másról, nos ő azt a megdöbbentő mondatot írja le a Kaddis a meg nem született gyermekért című regényében: „Isten nekem Auschwitz képében mutatkozott meg...” Botrányos, kegyetlen mondat. Félő, hogy Isten nem a keresztény egyház képében mutatkozott meg a reformátussá keresztelt László György számára – hogyan is mutatkozott volna meg, hiszen a keresztények nem vonultak ki a zsidókkal együtt a Dunapartra, hogy a saját testükkel védelmezzék a Dunába lőtt védteleneket...  Ahogyan a Názáreti Jézus tette volna, és tette is, amikor „megölhették hitvány zsoldosok, és megszünhetett dobogni szive” (Pilinszky), és aki „harmadnapra legyőzte a halált”. Nagy kérdés, hogy ez a harmadnap vajon elérkezett-e valóságosan az Auschwitz utáni magyar keresztény egyház életében? Azt a kérdést viszont biztosan nem nekünk kell megválaszolni, hogy László György felismerte volna az éppen gyengélkedő Mindenhatót a világban, vagy saját életében, vagy haláltusájában. Kérlek, ne botránkozzatok meg, ha egy pap mondja nektek, a 20. század második felétől egy karakteres ateizmus inkább tudott istenbizonyíték lenni, mint az antiszemita kereszténység. Felfoghatatlan, hogy Isten miért szereti egyformán a hitben forrókat és a kételkedésben hidegeket, és veti ki a szájából a kétely nélküli langymelegeket. Engedjétek meg, hogy kijelentsem: László György ateizmusát, amennyiben persze valóban az volt, és amennyiben egyáltalán létezik ateizmus, a keresztény egyháznak kell magára vennie. És én azért vagyok itt, hogy magamra vegyem ezt és a saját bűnömként fogadjam el Isten előtt, most. László György tehát nem áll egyedül Isten előtt: én is ott állok vele – és ebben a felállásban a keresztény egyház papjaként én vagyok az ateista, nem ő.

 

Csodálatossá tud válni az az élettörténet, melyet Isten kijelentése határoz meg, mely isteni utasításnak megfelelően lép, tájékozódik. De csodálatos élettörténet az is, amely Isten létének a kérdését veti fel a világban, és a Világ Urát – akinek neve legyen áldott! – még nem-létében is bizony közénk szólítja.

 

4.

Azonban, arról is tudunk az evangéliumok tudósítása alapján, hogy a Kijelentés szava nélkül, tehát a magát kijelentő, bennünket közvetlenül megszólító Név nélkül még a jeruzsálemi templom is rablók barlangjává tud válni!

Mit is jelent tehát kijelentésben részesülni?

A kobrini Móse rabbi azt tanította:

- Ha egyetlen szóval fordulsz Istenhez, abban a szóban minden porcikáddal benne légy.

Az egyik hallgató megkérdezte:

- Hogyan lehetséges az, hogy az a nagy ember egy kicsi szóba belefér?

A rabbi így felelt:

- Aki nagyobbnak képzeli magát, mint a szó, arról mi nem beszélünk.

Micsoda időzitésről van itt szó! Simeon rabbi éppen abban az órában érkezik a jeruzsálemi templomba, amikor József és Mária is megjelennek, az édesanya karjában a kinyilatkoztatás gyermekével, akit a törvény előírásának megfelelően mutatnak be. Érkezésükkel semmilyen meglepetést nem okoztak  a templomban lévők számára, nem vonták magukra az ott levők figyelmét. Mindennap érkeztek hozzájuk hasonlóan édesanyák a tisztulási áldozat bemutatására, az elsőszülött gyermek fölajánlására. Semmilyen feltűnést nem keltettek. Ami a sokaság szeme előtt rejtve volt, nem volt rejtve az öreg Simeon előtt.

Az idő nem isten, ellenben az időnek van Istene! Isten kinyilatkoztatta magát, ideje van szóbaállni velem, és ez mindig meglepetéssel jár együtt.

Micsoda jelenet következik! Az öreg Simeon rabbi, talán remegő karjaiba, átveszi az édesanyától a gyermeket: a porból lett ember, még mielőtt ismét porrá váljon, karjaiban a világmindenség Urával.  Egy csecsemőben meglátni a Messiást, meglátni az Isten üdvösségét! Honnan tudja ezt? Hogyan merte ezt ilyen bátran megvallani?

“ … meglátták szemeim üdvösségedet” - a személyes felismerést követi a minden népekre kiterjedő!

Mintha Simeon rabbi azt mondaná Istennek: „Hej, milyen remek fiad van, Atyám!”

 

Amikor az ember szeme megnyilik, akkor az üdvösség perspektívájából tekint a felebarátra is.

Látta Isten választott népét is, Izráelt. Ez a Te néped, Te választottad ki és formáltad népeddé – megváltoztathatatlanok Istennek gondolatai! Azok, akik Izrael szentjének, a Messiásnak eljövetelét várják, és mi, akik Izrael szentjének, a Messiásnak visszajövetelét várjuk, azzal a hittel, hogy a két személy az egyetlen egy – az örökkévaló Istenben immár nem az „ezek” és az „azok” kategóriájába tartozunk, hanem Isten népeként állunk itt, teljes életünkkel szólítva meg őt, és tőle várva a vigasztalást.

Kedves Zsuzsa, Gyuri, Martina és Dávid! – a Kijelentést adó Istenünk ajándékozzon meg Titeket üdvösségét meglátó szemekkel. Ámen

5.

És most, Isten népe, kérjük meg Gyurit, hogy mondja el a gyászolók kaddisát, mi meg ráfelelünk, az Ima előírásai szerint.

Visky Péter, lp

Gyászolók kaddisa

 

Magasztaljuk és szenteljük meg nagy Nevét [közösség: Ámen] e világon, melyet kedvére teremtett, érvényesítse uralmát életetek során, egész Izrael élete során, hamarosan, már a közeljövőben, s mondjátok erre: Ámen!

[Közösség: Ámen! Legyen nagy neve áldott örökre és örökkön-örökké! Legyen áldott...]

Legyen nagy neve áldott örökre és örökkön-örökké!

Legyen áldott és dicsért, dicső és magasztos, fennkölt és hírneves, imádott és megszentelt a Neve annak, aki Szent, áldott Ő!

[Közösség: Áldott Ő!]

Áldottabb Ő minden áldásnál, költeménynél, dicshimnusznál és vigaszéneknél, amit a világon mondanak, s ti mondjátok erre: Ámen!

[Közösség: Ámen!]

Jöjjön nagy békesség és élet a mennyből ránk és egész Izraelre, s mondjátok erre: Ámen!

[Közösség: Ámen!]

Aki békét teremt magasságaiban, az hozzon békességet ránk és egész Izraelre! Mondjátok végül: Ámen!

[Közösség: Ámen!]

 
Napi ige
"Hogyan fér össze Isten temploma a bálványokkal? Mert mi az élő Isten temploma vagyunk, ahogyan az Isten mondta: "Közöttük fogok lakni és járni, Istenük leszek, és ők az én népem lesznek." 2Kor 6,16
Hírek

2014 May 01
2014 April 29
2014 April 15
2014 April 15
2014 April 15
2014 April 15
2014 April 03
2014 February 25
2014 February 25
2014 February 12
TÓKÖZHÍR
Újdonságok