tóközhír kolozsvári tóközi gyülekezet

Tartalom:
Lapszám:18    Dátum:2008.02.10

Isten böjtje, meg a mienk...

Vasárnapi Istentiszteletek

Misi bácsi

„Szüntelenül imádkozzatok”

Visszapillantó tükör

Önkéntes szolgálatot végzők találkozója

Cristian Mungiu filmje a tóvidéki templomban

Temetések

Iskolahírek

English Worship Service

Isten böjtje, meg a mienk...

 

   

Isten úgy mutatkozik be az ószövetségi Kijelentésben mint, „aki kegyelmet, ítéletet és igazságot gyakorlok e földön, mert ezekben telik kedvem” (Jer 9,24). A Hóseás könyvében pedig arról vall az ő népének, hogy: „eljegyezlek téged magamnak örökre, és pedig igazsággal és ítélettel, kegyelemmel és irgalommal jegyezlek el” (lásd 2,18). Majd arra szólítja fel az ő népét, hogy „térj vissza a te Istenedhez; őrizd meg az irgalmasságot és az ítéletet, és bízzál szüntelen a te Istenedben”, (lásd 12,6).

Az Újszövetségben, a Jézus Krisztus bizonyságtételében ugyanez köszönt vissza újra, amikor a farizeusokkal vesződve, az igaz istentiszteletről szólva, Jézus azt rójja fel nekik, hogy „elhagyjátok, amik nehezebbek a törvényben, az irgalmasságot, az ítéletet és a hívséget: pedig ezeket kellene cselekedni és amazokat sem elhagyni” (Mt.23,23)

Isten országának alappillérei a szeretet és az igazság, valamint az ezekből kinövő, és ezeket aztán megtestesítő irgalom és az (igazságos) ítélet.

Úgy tűnik viszont, mintha e kettő versengene egymással az Isten színe előtt. A zsidó Simon rabbi (280 körül élt) nevéhez fűződő legendából idéznék egy részletet, miszerint Isten, amikor az első ember megteremtésére készült, az Őt körülvevő és neki szolgálatot tévő angyalsereg két pártra és csapatra oszlott. Az egyik sereg azt mondta: „ne teremtessék meg!” Mások viszont azt mondták: „teremtessék meg!” A szeretet azt mondta: „teremtessék meg; mivelhogy szeretetet fog gyakorolni”. Az igazság azt mondta: „ne teremtessék meg; mivelhogy mindenestől hazugsággá lesz”. Az irgalmasság azt mondta: „teremtessék meg; mivelhogy az irgalmasság cselekedeteit fogja véghezvinni”. A békesség azt mondta: „ne teremtessék meg; mivelhogy mindenestől fogva viszálykodás lesz.” Mit tett az Isten?...

Bizony nem egyszer az az Istennek a próféták bizonyságtételén keresztül kimondott szava, hogy „folyjon az ítélet, mint a víz és az igazság, mint a bővizű patak” (Ámós 5,24).

Mígcsak kezdetét nem veszi az Isten böjtje, ami az ő igazságosságát illeti, amikoris a Fiúban önmagára veszi az igazság által megkövetelt ítéletet, hogy ennek árán felkínálja az embernek a soha meg nem érdemelhető irgalmasságát.

Isten lényében felülkerekedett és győzedelmeskedett az irgalmasság, bár semmiképpen sem az ő igazságosságának és ítéletének kárára, avagy róvására.

Mi a bennünket meghatározó lényegi alaphang? Az igazságosság, avagy a szeretet? Az igazságos ítélet mindenképpen és mindenáron érvényre juttatni akarása, avagy az irgalmasság megélése, annak megannyi formájában?

A Jakab apostol levelében olvasunk az emberi önigazságunkból és az abból fakadóan kimondott ítéletből igen-igencsak felrázó mondatot: „az ítélet irgalmatlan az iránt, aki nem cselekszik irgalmasságot; és dicsekedik az irgalmasság az ítélet ellen” (2,13).

A példázatbéli adós szolga nagy irgalmasságot tapasztalt meg királya részéről. Elengedte neki az ő hihetetlen nagyra felhalmozott tartozását. Lényében viszont mégsem változott meg: szolgatársával szemben az ítéletet képviselte, méghozzá irgalmatlanul. Királya irgalmasságát végül is örökre eljátszotta ezzel. A névtelenségben hagyott gazdag ember kapujában ott van a megnevesített szegény, nyomorult Lázár. A gazdag ember nem cselekedett vele irgalmasságot, bár megtehette volna. Az ítélet pedig irgalmatlanul és elkerülhetetlenül, végérvényesen beteljesedett rajta.

Miben áll a mi böjtünk? Nem az étel és nem az ital kérdése ez első sorban, mint ahogy az Isten országa sem annak a kérdése. Sokkal inkább abban kell nekünk magunkra rákérdeznünk: le tudok-e mondani a magam igazsága és igazságosnak tudott ítéleteim érvényesítéséről csak azért, hogy érvényre juthasson az Isten irgalmassága az életemben? Vajon dicsekedhetik-é az irgalmasság az ítélet ellen? Testvér, böjtölsz-é ekként?

S végül: de mégis meddig ez a böjt? Avagy azt kell gondolnunk, hogy hat hétig? Hadd álljon válaszként elénk az Ige azon vigasztalása, miszerint „új eget és új földet várunk az ő ígérete szerint, amelyekben igazság lakozik” (2. Péter 3,13).

Kozma András lelkipásztor

lap tetejére

 

 

 

Vasárnapi Istentiszteletek

Böjtfő vasárnapján
(február 10-én)
10 órától úrvacsorás istentisztelet

Istentisztelet a Fébé idősgondozói otthonban
minden vasárnap 17 órától

A hónap második vasárnapján:
presbiteri képzés

FELNŐTT BIBLIAÓRA:
szerdánként 18 órától (az imateremben)

CSALÁDOS BIBLIAÓRÁK:
péntekenként 19 órától és vasárnaponként 18 órától

EGYETEMISTÁK BIBLIAÓRÁJA:
szerdánként 19:30 órától(a Farkas utcai templom alagsorában)

IFI:
Péntekenként 19 órától(templomunk alagsorában)

MAMA–BABA-KÖR:
péntekenként 11 órától

VALLÁSÓRA:
szombatonként 15 órától

VASÁRNAPI ISKOLA:
vasárnaponként 10 órától

KÁTÉÓRA:
szombat 15 órától (I. és II. csoport)

KÓRUSPRÓBÁK:
A gyülekezeti énekkar: kedden 19 órától


IRODAI SZOLGÁLAT:
Kedden és pénteken 10–12 óra között
Szerdán és csütörtökön 17–19 óra között

lap tetejére

 

 

 

Misi bácsi

Misi bácsi hajléktalan volt. Gyülekezetünk hajléktalanja. Ugyanis amíg lakása volt, gyülekezetünk területén lakott. (Meg kell jegyeznünk azt a különös tényt is, hogy hajléktalan mivolta ellenére napirenden volt az egyházfenntartói járulékkal.) Most hadd ne firtassuk, hogyan veszítette el lakását. Nem firtatták múltját azok sem, akik ebben a helyzetében felkarolták és befogadták. Néhány Zsíl utcai családról van szó, akiknél Misi bácsi naponta megfordult, kapott egy tányér meleg ételt, egy jó szót. A segítség azonban nem volt egyoldalú. Misi bácsi a maga rendjén azzal segített, amivel tudott: számlákat segített kifizetni, az idősek orvosságait váltotta ki, a ház körüli munkákban segített be.

A Zsíl utcaiak egy nagy családdá kovácsolódtak. Ez leginkább Misi bácsi életének utolsó napjaiban vált nyilvánvalóvá. Amikor a betegség már mozgásképtelenné tette, egyik idős néni fogadta be házába, mások éjjeli ügyeletet vállaltak ágya mellett, sokan gondoskodtak arról, hogy meleg étele, tiszta ruházata legyen. Ezek után számunkra, a Fébé Otthon munkatársai számára kiváltság volt, hogy Misi bácsi élete utolsó óráit otthonunkban tölthette, és hogy mi is részt vállalhattunk az ő segítésében. Amikor Misi bácsi megnyugodott, a Zsíl utcaiak egy családként vállalták fel a temetésével járó tennivalókat, beleértve azt is, hogy egyik idős néni a sírhelyét is felajánlotta Misi bácsi számára.

Nem mindennapi eset ez, ami a Zsíl utcában történt. Hálásak vagyunk, hogy a Zsíl utca gyülekezetünk területén van, és olyan emberek lakják, akiknek cselekvő hitük van. Legyen mindenért Istené a dicsőség, és hadd nyíljon meg a szemünk meglátni a körülöttünk levő többi szűkölködőt, különösen e böjti időben. Isten is erre indít Ézsaiás prófétán keresztül: „Hát nem ez-e a böjt, amit én kedvelek: hogy az éhezőnek megszegd kenyeredet, és a szegény bujdosókat házadba bevigyed, ha meztelent látsz, felruházzad...” (Ézsaiás 58,6–7)


Kozma Erika

lap tetejére

 

 

„Szüntelenül imádkozzatok”

imahét tóközi református templom

Hétfő: Imádkozni szüntelenül szükséges, ez volt az üzenete a hétfő esti imaórának.

Mi is az imádság? Az ember kapcsolata Istennel. Csak úgy tudunk embertársainkhoz közelebb jutni, ha Istennel megosztjuk a mi életünket.

Mi a hálaadás? Hálát adni azt jelenti, hogy meg vagyok elégedve az én Istenemmel, ahogy a zsoltáros is mondja:
„Az Úr az én pásztorom, semmiben nem szűkölködöm.”

Hálát adni a mi imádságainkban minden helyzetben: örömünkben, szomorúságunkban, ez fontos, ahogy azt Pál apostol is írja: „Adjatok hálát mindenkor!”

Az igehirdetés szolgálatát Székely József (képünkön), a Kolozsvár-Alsóvárosi gyülekezet lelkipásztora végezte.

Vajas Margit


Kedd: Nagyon sok ember azt hiszi, hogy a templom, az egyház a megtartó. De megtéretlen szívvel is lehetünk Isten házában, rablók barlangjává téve azt. Megtérni nem akarunk, Isten az, Aki kegyelméből megszólít. Isten minket magunkat is imádság templomává akar tenni. Ha meg nem térünk, a hallott Ige súlyosbítja az ítéletünket. Oda kell állnunk Isten elé, kérnünk kell, hogy megtisztítson, és Ő meg fogja tenni vére által. Épüljünk be a Jézus testébe, hisz csak Általa maradhatunk meg és üdvözülhetünk!

Igét hirdetett Bódis Miklós, hátszegi szórványmissziós lelkipásztora.


Kardos Ildikó


Szerda: Egy Messiás-hívő gyülekezet vezetője, Nagy Dávid (képünkön) szolgált. Alapigéje: 1Tesz 5,15: „Vigyázzatok, hogy senki senkinek rosszal rosszért ne fizessen, hanem mindenkor jóra törekedjetek, úgy egymás iránt, mint mindenki iránt.” Ami engem személyesen megragadott a szolgálat kapcsán, az a jó hangulat, vidámság, jókedv, amit az előadónak sikerült átadnia. Ez az öröm és jókedv, ami áradt belőle, nem mesterkélt, erőltetett öröm volt, hanem abból fakadt, amit ő maga így fogalmazott meg: „amióta befogadtam a Názáretit a szívembe, öröm van az életemben.”

Néhány gondolat a szolgálatából.

Az utolsó időket éljük, ezért Isten népének nagy a felelőssége az Ő országának építésében. Világosan és egyértelműen el kell határoódni a bűntől, a világtól, mivel nem lehet Istent és a világot is szolgálni, az egyikre mindig kevesebb idő és energia jut.

Isten népe nem kell hogy óvakodjon a próbatételektől, hiszen a nehézségek edzenek, erősítenek, nincs mitől félnünk és nincs mit veszítenünk, hiszen a „Főnök”, az én mennyei Atyám az én oldalamon van.

Nemcsak hogy oda kell tartanunk a másik arcunkat is, ha megütnek, hanem még örülnünk is kell érte, hiszen a mi Mesterünkért bántanak, ez által dicsőséget szerzünk Neki. A megaláztatást és a gyalázatot bátran kell tűrni, ha az Isten dicsőségére van, de ha ezzel Isten dicsőségén esik csorba, és nem Érte van, akkor ellene kell állni.

Kitartóan várjuk és éljünk mindaddig, amíg az Úr angyala belefúj a kürtbe, a sófárba. Hagyjuk magunkat felkészíteni erre az alkalomra, hiszen csak a tökéletes Isten tudja felkészíteni a tökéletlen menyasszonyát! Halleluja!

Szatmári Gabriella


Csütörtök: Szükséges-e a keresztyén ember számára a türelemről beszélni? Bizony szükséges. Annak ellenére, hogy tudjuk, mit jelent türelmesnek lenni, gyakran kiborulunk, elveszítjük türelmünket. Türelmetlenek vagyunk egymással szemben, de még magunkkal szemben is. Sokszor híjával vagyunk a vallási türelemnek is. A tanítás erre nézve így hangzik: a Szeretet nagyobb a dogmánál.

Miért kell türelmesnek lenni, és kitől tanulhatjuk meg azt? Isten alapvető tulajdonsága, hogy türelmes, hosszútűrő, gyermekei felé pedig az Isten igénye, hogy őt utánozzuk. Jézus Krisztusban Isten személyesen jött közel hozzánk, Tőle tanul(gat)hatjuk az igazi türelmességet. Nekünk, akik szabadon gyakorolhatjuk hitünket, viszonylag könnyű dolgunk van, én magam mégis lépten-nyomon elbukom a türelmesség tekintetében is. Üldözött keresztyén testvéreink, akik hosszútűréssel és alázattal szenvednek Jézusba vetett hitükért, Őt ábrázolják ki, életük túlmutat önmagukon: Jézusra.

Istenem, Jézusban teremts újjá, hogy a hétköznapi tevékenységeim, megnyilvánulásaim Rád irányítsák a körülettem élők figyelmét!

Én és te, keresztyén testvérem, szoktunk-e imádkozni? Micsoda kérdés! De hogyan imádkozom, és miért? Komolyan veszem-e, fontos-e nekem azt, amiért, s még inkább az, Akihez imádkozom? Hadd vizsgáljuk meg önmagunkat: vajon nem vagyunk-e még a könyörgésben is türelmetlenek? „Add meg, Uram, de most mindjárt!” „Én már imádkoztam ezért és azért, de Isten nem válaszolt.” Ki vagyok én, hogy megszabjam Istennek, mikor és milyen módon válaszoljon kérésemre?! Ha szeretem Istent, ha fontos Ő nekem, akkor tudok figyelni és várni rá.

Jézusunk, kérünk, taníts arra a türelemre, amelyet Te gyakorolsz irántunk!
Igét hirdetett Botos Csaba, a somosdi gyülekezet lelkipásztora.

Kovács Katus


Péntek: 100. évfordulóját ünnepeljük az imahét gyakorlatának. Az idei év imahetének hatodik alkalmán a 86. Zsoltár elcsendesedésre szólította szíveinket.

Ez alkalommal a Bulgária-telepről meghívott lelkipásztor testvérünk, Visky János hirdette közöttünk a Igét az 1Thesszalonika 5,16. verséből: „Mindenkor örüljetek!”

Lelkipásztor testvérünk szerint könnyű neki magyaráznia számunkra az Igét, amikor jól megy sorunk, sikeres az életünk, de az Ige üzenete akkor is megszívlelendő, amikor megpróbáltatások érnek bennünket. Sok példával szolgált nekünk hitben élő testvéreink életéből.

Hangos és csendes szóban is alkalmunk volt imádkozni a misszióban szolgálatot teljesítőkért, kiváltképpen egyházközségünk által támogatott misszionáriusért, B. Zsuzsáért, aki Távol-Keleten teljesíti szolgálatát.

Szabó Mihály presbiter


Szombat: „Mindenkor örüljetek!” A Tóvidéki Református Gyülekezet imahetének utolsó előtti napján ez az igevers képezte a találkozás fő témáját.

Tulajdonképpen ugyancsak ez az Ige kéne legyen mindannyiunk életének a vezére, a nehezebb pillanatokban a vigasztaló, megkönnyítő lelki orvosság.

A szombat délutáni gyülekezeti alkalmon Elkána feleségének, Annának a példáját is hallhattuk, aki bízott abban, hogy a szüntelen való és őszinte imádkozást Isten megjutalmazza.

Mindenkor örülni csak az tud, akiben az Isten áldása a Szentlélek által megnyilatkozik, és kapja azt a mennyei erőt, amely megengedi a szüntelen történő imádkozást, és a mindennapi, elkerülhetetlen gondok Krisztus keresztjére való helyezését.

Bizonyossá vált számunkra az, hogy önmagunkra és egymásra nem tudunk vigyázni, sem egymásért őszintén imádkozni, egymásnak örülni is csak akkor, ha felvesszük, és lelkünk mélyére helyezzük a Krisztus áldozatának a csodáját.

Adja Isten, hogy az ő kegyelme által megismerhessük az őszinte, mély, lelki örömöknek a gazdagságát és múlhatatlan voltát, azért, hogy mindenkor örüljünk, Krisztus családjának a tagja legyünk, és a szüntelen való imádkozás által örök kapcsolatot teremtsünk mindannyiunk szívének Megtartójával és Megváltójával.

Az igehirdetés szolgálatát Sikó Piroska, a kolozsi gyülekezet lelkipásztora végezte.

Maneszes Márton presbiter

 

lap tetejére

 

 

Visszapillantó tükör

Gyülekezetünk élete a számok tükrében – a 2007. esztendő rövid krónikája


Gyülekezetgondozás


  • A családok száma összesen 735.

  • A születettek és elhalálozottak közötti arány alapján megállapítható egy enyhe természetes szaporulat: a 13 temetés volt, és 15 gyermek részesült a keresztség sakramentumában.

  • Évente kilenc alkalommal terítjük meg az úrasztalát, és a gyülekezeti tagok 17%-a él a szentjegyek áldásaival.

  • Hétszer tartottunk Presbiteri Találkozót (együtt a házastársakkal), átlagosan harmincan vettek részt.

  • Az ifjúsági bibliaórák alkalmain átlagosan 14 ifjú vett részt.

  • A főiskolás bibliaórák alkalmain átlagosan 34 fiatal vett részt.

  • A vallásórák alkalmain mintegy 15 gyermek vett részt.

  • 7 ifjú konfirmált.



Anyagi helyzet

  • Az elmúlt esztendő perselypénz összege 17 769 lej volt.

  • Saját gyülekezeti tagjaink segélyezésére 1 180 lejt fordítottunk.

  • A szeretetszolgálat céljaira összesen 17 960 lejt fordítottunk.

  • Banki és pénztári egyenleg az év végén: 9 759,34 lej.



A kolozsvári református gyülekezetek jelentései alapján:

  • A 12 gyülekezetben összesen 225 gyermeket kereszteltek, viszont 473 temetést jegyeztek.



A gyülekezeti élet eseményeinek hullámveréseiről beszámolni emberi megfigyelések alapján nem könnyű feladat. Már csak azért is, mert a „kis” és a „nagy” történések közül nagyon is hajlandóak vagyunk mindig csak az utóbbit példaként előállítani, a „jelentéktelenek” róvására. Márpedig tudjuk, hogy van egy isteni szempont is, mely nem mindig egyezik az emberivel.

Álljon itt egy ún. „közönséges vasárnapi istentisztelet” (így nevezi meg a Lelkészjelentés) példája: hányan végeznek folyamatosan önkéntes szolgálatot azért, hogy az istentisztelet betölthesse rendeltetését? Íme, néhány „apró” feladat, amit szolgálattevők sokasága végez, akik valamennyien hozzájárulnak ahhoz, hogy vasárnapról vasárnapra meglegyen az istentisztelet:


  • a vasárnapi iskolában végzett szolgálat,

  • a hangerősítő kezelése,

  • két idegen nyelvű (általában angol és román, de gyakran német és holland nyelven is) szimultán fordítás,

  • a gyülekezeti életünket érintő, különböző hirdetéseket tartalmazó plakátoknak a kifüggesztése,

  • rendszeresen végzett könyv- és újságterjesztés,

  • a hagyománnyá vált kávézás, teázás lebonyolítása az istentiszteleteket követően, és utána a mosogatás,

  • a presbiterek által végzett perselybontás,

  • újabban, az istentiszteletek DVD-re való rögzítése és terjesztése,

  • stb.



Egy alkalommal, az önkéntes szolgálatot végzők találkozóján megállapítottuk, hogy vannak még lefedetlen szogálati területek. Vágyakozzunk bekapcsolódni az ilyen természetű szolgálatokba, hiszen az Istennek tetsző szolgálat missziót is jelent!


Visky Péter lelkipásztor


Az adakozás beütemezése

Az anyagi jellegű ügyvitel (pénzügyi menedzsment) nem tartozik egy gyülekezet „érdekes” tevékenységei közé. Főleg a gyülekezet tagjait nem érdekli, kivéve a perselypénz rendszeres és az egyházfenntartói járulék (általában) évi egyszeri felajánlását. És ez nem is meglepő, és nem is elítélendő: bizonyos szempontból minden adomány nagyon fontos, mindegy hogy mikor érkezik, köszönet és hála jár érte. Ugyanakkor annak a szemszögéből, akinek hónapról hónapra ki kell adni a fizetéseket, ki kell fizetni a víz, a gáz, a villany költségeket (és még sok mást), nem mindegy, hogy mikor folynak be például az egyházfenntartói járulékok (efj).

Bizonyára ismeretes, hogy egy református gyülekezet esetében az efj. 80%-a decemberben kerül be az egyházi kasszába. És ez, az éves mérleget tekintve, elfogadható. Sajnos az egyházi alkalmazottak nem viszonyulnak megértéssel, amikor arra kérjük őket, hogy várjanak a fizetéseik felvételével decemberig, milyen jól jönne az egy évi fizetés egyben az ünnep előtt… A víz-, a gáz-, a villanyszolgáltató pedig olyannyira elvetemült, hogy már egy vagy két hónap fizetési késés után is képes lenne leállítani az illető szolgáltatást. A viccet félretéve, tulajdonképpen az is érthetetlen, hogy miért egyszerűbb éppen az oly költséges (!) karácsony előtt kifizetni az efj. teljes összegét?

Vegyük például az 50 lejes efj-t. Ha elosztjuk, mondjuk, 10 hónapra (januárban és augusztusban nem fizetünk, januárban még próbáljuk kiheverni az ünnepi költekezést, augusztusban meg szabadságon vagyunk), akkor az mindössze havi 4 lejt jelent. Sok család szinte meg sem érezné ezt a havi kiadást...

Egy másik változat az lehetne, hogy kiválasztunk az év első felében egy „kis költségű” hónapot, például a májust vagy a júniust (már nincs fűtés, kisebb a villanyszámla, mert már világosság van, nincsen költséges ünnep), és akkor fizetjük be az efj-t.

Így vagy úgy az egyházközségnek óriási segítség volna, ha számíthatna ez efj. legalább egy részére az év folyamán.

Kérném tehát a Tóvidéki gyülekezet tagjait, hogy találjanak egy módot arra, hogy vagy az év első felében, vagy rendszeres adományok által befizessék az efj-t.

Köszönjük a megértést és a segítséget!

A gyülekezet elnökségének nevében,
Daray Attila presbiter



Egyházközségünk presbitériuma február 3-án tartott gyűlésén, melyen többek között az ez évi költségvetés volt napirenden, elhatározta, hogy a fenntartói adományok összege


  • 50 lej a kereső egyháztagok esetében, és

  • 35 lej a nyugdíjasok esetében.
Számítunk rá, hogy felajánlásaikat már az év első felében megteszik, nem várva az év végéig.
Tisztelettel és szeretettel,

Az Elnökség


Köztudomású immár, hogy a 2007-es esztendőben lehetségessé vált annak gyakorlata, hogy a javadalmak után fizetett adó 2%-át átutaltathassuk az egyházközség tevékenységének támogatására. Ennek eredményeként január havában a megadott bankfolyószámlán mintegy 819,78 lejt vételeztünk be a városi kincstár részéről.

Ez alkalommal is szeretnénk köszönetet mondani testvéreinknek ezen felajánlásokért.

Az Elnökség

lap tetejére

 

 

Önkéntes szolgálatot végzők találkozója

önkéntes szolgálatot végzők tóközi templom kolozsvár

2008. január 13., vasárnap délután került sor templomunk imatermében az önkéntes munkát végzők találkozójára. Jó érzés volt találkozni és elbeszélgetni, szépen megterített asztal mellett mindazon testvéreinkkel, akik gyülekezetünkben valamilyen önkéntes munkát vállalnak. Mindannyiunkat nagy örömmel töltene el az, ha önkéntes munkát végző testvéreink névsora tovább bővülne, ezért mindenkit nagyon nagy szeretettel hívunk és várunk az önkéntes szolgálatot végzők körébe. Ahogyan egy gépezet működéséhez minden egyes apró csavarra szükség van, ugyanúgy gyülezetünkben is mindenkire szükség van, és mindenki számít. Ne várjuk el azt, hogy mindig lelkészeink kezdeményezzék vagy végezzék azt a szolgálatot, melyet mi is elvégezhetnénk, vagy legalább részt vállalhatnánk belőle. Az önkéntes szolgálat azt jelenti, hogy bármit is teszek, ne a magam dicsőségére, hanem Isten dicsőítésére tegyem.

A munkatársak hiánya gyülekezetünkben négy területen is jelentkezik: a gyermekmunka, a könyvterjesztés, technika, illetve az idegen nyelvre való fordítás területén. Aki úgy érzi, bármilyen területen segíteni tudna, szeretettel várjuk. Szeretnénk, ha az önkéntesek találkozójára évente két alkalommal is sor kerülne, az év kezdetén, illetve az év végén, és reméljük, hogy minél többen kapnak indíttatást arra, hogy Istent dicsőítő szolgálatot végezzenek.

Aki talán még bizonytalan, emlékeztetni szeretném a Máté Evangéliuma 5. részének 16. versére: „Úgy fényljék a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket, és dicsőitsék a ti mennyei Atyátokat.”

Gyere, az Isten dicsőitését szolgáló munkában rád is szükség van!

Lovász Biborka

lap tetejére

 

 

Cristian Mungiu filmje a tóvidéki templomban

A január 20–27. között lezajlott egyetemes imahetet egy, a szokványostól kissé eltérő film megtekintése zárta. A filmvetítést, melyet elsősorban az ifjúságnak szántak, rövid, ám jó kérdéseket felvető beszélgetés követte.

A kortárs román filmművészet egyik kiváló, határunkon túl is jelentős díjakat elnyerő és csupa pozitív kritikát maga köré vonzó rendezőjéről, illetve alkotásáról van szó. Cristian Mungiu 4 hónap, 3 hét és 2 nap című filmje többek között a Cannes-i Arany Pálmát is megkapta.

A huszonegyedik század távlatából visszatekintő, fiatal rendezőgeneráció úgy véli: a rendszerváltást követő átmeneti periódus erősen elhúzódott, ám az utóbbi időben kibontakozó társadalmi változások azt sejtetik, hogy végéhez közeledünk ennek az átmeneti korszaknak, és eljött az ideje a kommunista diktatúrával való szembenézésnek. Cristian Mungiut is ez a meggyőződés mozgatja a fentemlített filmjében.

A film cselekménye a rendszerválást néhány évvel megelőző időszakban, Bukarestben zajlik. Egy egyetemista lány és teherbe esett szobatársa tragikumát dolgozza fel, hitelesen idézve meg a korhangulatot. Az abortuszt felvállaló Găbiţa, és az ezzel járó kompromisszumokat és kockázatokat elszenvedő Otilia története számunkra is – akik a diktatúra utolsó esztendeiben láttunk napvilágot – igazán megrendítő élmény volt. Miután végignéztünk egy történetet arról, hogy miként esik kétségbe kritikus helyzetekben az ember, azon töprengtünk: az Isten godviselését kérők esetében megtörténhet-e ez. Mi hogyan jártunk volna el egy hasonló helyzetben? Csupán két kérdés ez, melyek erősen megfontolandók... A film megnézését úgyszintén ajánljuk.


Józsa Zsolt

lap tetejére

 

 

Temetések


Eikler Jolán (élt 78 évet)
Salamon Lajos (élt 82 évet)
Nagy Mária (élt 71 évet)
Takács Ibolya (élt 83 évet)
Ifj. Szalma István (élt 56 évet)


Isten Ígéjének vigasztalását kívánjuk a gyászoló családoknak:

„Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és a kit elküldtél, a Jézus Krisztust." (János 17:3)

lap tetejére

 

 

Iskolahírek

2008. január 25-én iskolánkban nyílt napot szerveztünk, melyre főleg azokat a szülőket hívtuk meg, akik iskolát keresnek I. osztályba beiratandó gyermeküknek.

Nagy örömünkre sok olyan szülő jött el idén, akik körültekintően és tudatosan keresnek iskolát, és akik alternatív tanintézménybe szeretnék adni gyerekeiket. Meglepetés volt számunkra, hogy ugyanolyan arányban jöttek olyan szülők, akiket az idei beiratkozás érint, mint akik csak jövőre kell hogy beirassák gyermeküket.

A program minden egyes része érdekelte a résztvevőket, sokan ottmaradtak a nap végi beszélgetésre is. A látogatók beülhettek az I–II. osztályosoknak tartott vallásórára és a matematika órára, valamint egy vegyes órára a III–IV. osztályosokhoz, ahol minden gyerek a számára legkedveltebb eszközzel dolgozott, és azt be is mutathatta szüleinek, az érdeklődőknek.

Még mindig lehet jelentkezni. Várjuk szeretettel a gyermekeket.

A beiratkozással kapcsolatos időpontok a következők:


  • a dossziék leadási határideje: február 21.

  • iskolaérettségi felmérés: február 27-án (előzőleg egyeztetni kell az iskolapszichológussal: salateniko@yahoo.com)

  • csoport-felmérés (szülőkkel való beszélgetés): február 29. 15 óra

  • a bizottság döntése: március 7-ig.

  • visszajelzések a szülőktől: március 31.

lap tetejére

 

 

 

English Worship Service

 

english sevices tóköz kolozsvár

 

The “I am’s” of Jesus
ENGLISH SERVICE TEXTS FOR THE SERMONS IN 2008
17th of February I AM THE TRUTH (John 14,6b)
16th of March (at Ozd) I AM THE GOOD SHEPHERD/BONUS PASTOR (John 10,11.14);
I AM THE DOOR OF THE SHEEP (John 10,7.9)
20th of April I AM THE LIFE (John 14,6c);
I AM THE RESURRECTION AND THE LIFE (John 11,25)
18th of May I AM HE (John 8,28; 9,9; 13,19; 18,5.6.8)
15th of June I AM THE LIGHT OF THE WORLD (John 8,12 \& 9,5)
20th of July I AM THE BREAD OF LIFE (John 6,35.48.51)
17th of August I AM THE TRUE VINE (John 15,1.5)
21th of September I AM A KING (John 18,37)
19th of October I AM THE MESSIAH;
I WHO SPEAK TO YOU AM HE) (John 4,26)
23rd of November I AM THE SON OF GOD (John 10,36)
21th of December CHRISTMAS: BEFORE ABRAHAM WAS, I AM (John 8,58)

 

lap tetejére